Egy átlagos felhasználó naponta több gigabájt adatot használ – ennek jellemzően egy kisebb részét saját maga kreálja, nagyobb részét pedig fogyasztja. Nem meglepő tehát, hogy ma már gyakorlatilag minden eszközben találunk valamilyen belső adattárolót, amit rendszerint memóriakártyával bővíteni is tudunk.

Amikor bővítésre kerül a sor, a felhasználók szemében az egyik (ha nem a) legfontosabb szempont természetesen az ár; nem véletlenül szerepel a keresési kifejezések között előkelő helyen a microsd kártya ár és ennek mindenféle (akár kapacitással kiegészített) variációja. Ha szétnézünk az árösszehasonlító oldalakon, azt fogjuk látni, hogy 32 GB-os microSD-kártyát akár már 3 ezer forintért is lehet vásárolni, de akadnak jóval drágább változatok is, egyes típusokért 10 ezer forintnál is többet kérnek. Természetesen a 32 GB-os méretet ezúttal csak a példa kedvéért ragadtuk ki, nyugodtan nézhettünk volna 8, 16, 64 vagy akár 128 GB-os modelleket is, az eredmény hasonló lenne; ahogyan azt is elmondhatjuk, hogy a memóriakártya típusa (microSD, microSDHC, SD, SDHC, stb.) csak elhanyagolható mértékben befolyásolja az árakat. De vajon mitől függ, hogy egy adott kártya pontosan mennyibe kerül?

Érdemes elindulni a kályhától, és megvizsgálni a gyártási költségeket. Egy memóriakártya jellemzően három fő részegységből áll: memóriachip, vezérlőchip és valamilyen tokozás szükséges hozzá (persze kis egyszerűsítéssel). A legdrágább tipikusan a memóriachip szokott lenni. A flashmemóriákat – a processzorokhoz hasonlóan – természetesen nem egyesével gyártják, hanem egy ún. waferen készítenek el annyit belőlük, amennyi csak elfér, majd a chipeket kivágják. A waferek mérete adott, így a fejlődésben látványos eredményt mindig a gyártási technológia fejlesztése ad. Ilyenkor a csíkszélesség csökkentése révén ugyanazt az áramkört kisebb méretben tudják elkészíteni – a gyártási technológia fejlesztése elvben a gyártási költségeket is csökkenti, hiszen ugyanakkora waferre, ugyanakkora kapacitást feltételezve, több chipet lehet gyártani. Persze a dolog annyira azért nem egyszerű, hiszen a memóriachipek ára nemcsak a gyártási költségektől függ; a technológiai átállásnak éppúgy vannak költségei, mint a fejlesztéseknek, és valamiből a cégeket is működtetni kell. De nagy általánosságban elmondható, hogy a technológiai fejlesztések teszik lehetővé azt, hogy egységi pénzért megvásárolható kapacitás a memóriakártyák piacán 3-5 évente megduplázódik.

A memóriakártyák piaca hatalmas –egyébként meglepően kevés szereplővel. Viszont mindegyik piaci résztvevő nagy, még az egyik legkisebbnek számító Intel is 7 százalékos szeletet hasít ki magának a tortából. A gyártók egymás közötti versenye főleg az árról szól, egészen pontosan az egységnyi kapacitásra levetített árról. A nyers kapacitás igazán nem számít; ma már akár 512 GB-os memóriakártyát is lehet vásárolni, az átlagemberek viszont a 8-32 GB-os méretű típusok között válogatnak. Ezeket lehet megvenni 3-8 ezer forintért, nagyjából ez az a lélektani határ, amelynél többet nem szívesen költ senki memóriakártyára. A kapacitás 16 GB felett egyébként többé-kevésbé egyenesen arányos az árral, 16 GB alatt viszont nem, a kisebb kártyák fajlagosan drágábbak.

A microSD-kártyák árát persze nemcsak a gyártási költségek befolyásolják, az összkép ennél jóval szofisztikáltabb. A valóságban ugyanis tisztán üzletpolitikai döntés, hogy egy adott típusú kártyára milyen árcédula kerül. Ha szigorúan az előállítási költségeket nézzük, akkor egy 32 GB-os kártya mindössze 2-3 dollárba kerül, függetlenül attól, hogy a boltban az adott modellt 3 ezer vagy 11 ezer forintért lehet megvenni. Ez mégsem jelenti azt, hogy az árkülönbség indokolatlan lenne, hiszen a memóriakártyáknak a kapacitáson túl is van fontos, a használatot befolyásoló tulajdonsága, sok esetben pedig még extrákról is beszélhetünk. A kapacitás mellett két másik fontos jellemző az írási és olvasási sebesség. Logikus persze: minél gyorsabb a kártya, annál drágább is.

Végül pedig jogos a kérdés, hogy milyen extra szolgáltatást kaphatunk egy memóriakártya mellé: a válasz az, hogy többfélét. Jellemzően egyébként a neves gyártókra (például a SanDiskre) jellemző, hogy a szokásos 1-2 éves garancia helyett 5-10 éves vagy akár élettartam garanciát kapunk, de a prémiumkártyáknál gyakori a víz- és porállóság vagy a strapabíróság a páratartalommal, a nagy hideggel vagy éppen ellenkezőleg, a nagy meleggel szemben is.

További bejegyzések memóriakártya kiválasztásához:

Így jelölik a gyártók az SD-kártyák sebességét

Mekkora kapacitásra van szükségem?

Nagy kapacitású memóriakártyák telefonba, tabletbe